Végtelen Szellem

 

Jajongva, búsongva ülünk fel

Az állandó borulátás, aggódás

Véget nem érő, hosszú

Dohos szekerére.

Bedögönyözve érzelmek 

értelmetlen viharába,

az anyagba zártság 

múló illúzióiba.

Ha kíváncsivá tesz

Szellemed végtelensége

engedd, hogy elméd zavarait

feltépje a Világegyetem,

kavargó agyad oly üressé téve,

mint egy kongó csupor.

Ezután jön a tiszta Tudat

megvilágosító vezetése.

A végtelen idő, tér,

a Bölcsesség Sophiája.

Pagonyi Gabriella