Végtelen Szellem
Jajongva, búsongva ülünk fel Az állandó borulátás, aggódás Véget nem érő, hosszú Dohos szekerére. Bedögönyözve érzelmek értelmetlen viharába, az anyagba zártság múló illúzióiba. Ha kíváncsivá tesz Szellemed végtelensége engedd, hogy elméd zavarait feltépje a Világegyetem, kavargó agyad oly üressé téve, mint egy kongó csupor. Ezután jön a tiszta Tudat megvilágosító vezetése. A végtelen idő, tér, a Bölcsesség Sophiája. Pagonyi Gabriella