Úticél

Omo folyó deltája


Az üresség teret készít bennem.
Hol a fény, mely ragyogóvá teszi?
Hol a sötét, mely vaddá varázsolja?
Kong, mint kiürült zsíros bödön.

Nyomás alatt alakul az élet.
Ki vezet jó útra?
Ki mutat helyes célt?
A feszültség egyre nő bennem.

Aztán kivilágos virradat.
Ez a megoldás az öröm?
Ez a terv, mely távolit közelít?
Kigyulladt az elme lángja végre.

Folyóra ráfeküdni céltalan.
Engedem sodrását?
Engedem akaratom csitulását?
A kikötő még távol van, láthatatlan.


PaGa

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kevert Élet

Életritmus

Tízezer éves szerelem